A csönd

Ugyebár kitört számunkra is a nyári szünet, ami azt jelenti, hogy minden gyermekünk itthon leledzik. A mosolyom persze a boldogságos édesanyáké, hiszen én is szeretek a gyermekeimmel együtt tölteni az időt, nap ,mint nap, 24 órában.

Jó... némi irónikus felhangja van az előző mondatomnak.

  Tudjátok van az a pillanat, amikor felfigyelsz egy furcsaságra, s a  zsigereidben érzed, hogy " jaj, ne...". Nos nálunk ez a pillanat mindig a csönd...

Legkisebb lányunk Bori legjobb korszakát éli épp, mindenben benne van, mindent felfedez, mindent tud egyedül, folyamatosan kekeckedik a nővéreivel, csak azért, hogy rá figyeljenek, persze mindezt bájos mosollyal leplezve, cukiság mögé bújva. Tőle, s miatta hangos a ház, amiért persze hálásak vagyunk, s nagyra értékeljük a kitartását, büszkék vagyunk a talpraesettségére, a gyors észjárására, a remek diplomáciai készségeire. Mindezen tulajdonságok teszik majd életrevalóvá felnőtt korára. 

 Node Borbála most 3,5 éves. 

S bizony eme remek felsorolt tulajdonságok jelenleg inkább edzenek minket, mint hogy elégedettséggel töltsenek el. Az elmúlt pár napból hozok két kiemelt tettét, amely remélem megmosolyogtató lesz. 

Az első: légy te saját magad formálója, avagy remekül használom a gyermekollót!

Mosogatás közben arra lettem figyelmes, hogy a háttérben zajló civakodás megszűnik, a két nagylány játszik a nappaliban, de hol a kicsi? Kérdésemre az a válasz érkezett, hogy hátra ment a gyerekszobába... Ez az első jel...septiben utána is mentem, fent trónolt az emeletes ágy tetején, s gyermekollóval épp aprította Bogi egyik századik fontos rajzát.... Mikor meglátott csábos mosollyal közölte, hogy ő csak puzzelt készít... Ollót elvettem s otthagytam a darabok összeszedésével... Visszatértem a konyhába. De csak nem érkezett meg őkelme utánam, így megint meglestem mit művel... Visszatérve a szobába ismét egy olló a gyerek kezében... Kérdem honnét van...hiszen elvettem az előzőt, mutatja nővére tolltartóját... Olló elvesz, megmagyarázom, hogy nem szabad egyedül használni, ha szeretne vágni vele, jöjjön a konyhába stb, stb. Bólogat, de marad. Kicsit vonakodva, de otthagyom, mert az ebéd fő, vagyis épp majdnem elég a konyhában. A helyzet változatlan, nem érkezik meg harmadik gyermekem a nappaliba, így megint hátra megyek, mert túl nagy a csend... A szobába érve a gyerek sehol, szólítom, nincs reakció... Kicsit erélyesebben szólok, erre az ágya alól kiint, hogy itt van, nyugi. Kérdezem mi a szöszt csinál az ágy alatt, a válasz persze semmit... mondom azért én megnézném azt a semmit, jöjjön csak elő.... Ugye 30 hetes pocaklakóval már nem tudok elhasalni, hogy meglesem mi a helyzet az ágy alatt. 

 Gyermek többszöri felszólításra megérkezik az ágy alól... Kézben tolltartó ( egy másik, mint amit elvettem..) mosolyog mint a tejbe tök... Nézem valami furcsa ... Erre megszólal: "csak elöl vágtam le... " Ekkor látom, hogy fufru ékeskedik a gyermek homlokán...

Fennhangon kérdezem, ezt mivel csinálta! Bánatos kutyaszemekkel pillázva előre veszi a tolltartót, amiben ott virít a haja és még egy olló... Kissé vörösödve kérdezem, van-e még a szobában vágó eszköz, amiről nem tudok!?... Sunyin néz... Aztán felszólításra elő kap még 4 db!!!! Ollót!!! Nem is tudtam, hogy van itthon ennyi....

Ezt követően vittem magammal előre a nappaliba, persze meg kellett állni a tükör előtt, hogy megcsodálja művét. Mázli ,hogy göndör a hajkoronája, így most nem egy elől sündisznó hajú lány gyermeket fésülök minden nap... csodaszép 

A másik apró történés tegnap esti... Esti készülődés, nagyok már hátul, apjuk visszalibbent az éjszakai vizespoharakért a konyhába ( mert persze éjszaka mindenki szomjan hal nálunk....) s egyszer csak hallom Tomi tipikus mondatát "jaj , ne már.... Borika!!!" S küldi is hozzám a delikvenst: "mutasd meg anyádnak!"

A gyermek megérkezik ismét nagy gomb szemeivel, és cuki mosollyal: nézd, tigris vagyok.... 

No comment... Természetesen vízhatlan szemceruzával készült a rajz... 

Kitartást drága sorstársaim a nyári szünetre! 

Tudjátok, egyszer felnőnek, s akkor majd hiányozni fognak ezek a pillanatok, addig pedig barátunk a magne B6.