Balett suli - avagy hogyan táncoljunk anya idegein?

Elindult az új nevelési év, a maga szépségével és persze logisztikai nehézségeivel. 

Mint három - lassan négy - gyermekes anyuka, muzsikus, muzsikus feleség, s ugye a szeretett bölcsi vezetőjeként, az elmúlt évek alatt igencsak magas, mondhatni ipari szinten űzöm a logisztikát, néhol már "Bosszúállók" filmeket megszégyenítő tér és időhajlítást, hogy mindenki akkor, s ott legyen ahol kell. 

Idén emeltük a tétet egy iskolát kezdő csoda caajszinkkal s egy hamarosan érkező csecsemővel. A mázlink csak az, hogy Boglárka az egyetlen olyan gyermekünk, akinek nem okoz gondot a reggeli korán kelés, s így a csöppet sem praktikusnak, ám annál inkább szuper választásnak mutatkozó Bartók általános iskolába való reggeli bejutás mondhatni simán megy ( jó, ma pont elkéstünk... De eddig sima liba volt). Pedig Szabadhegyről utazunk Szigetbe ugye ... Jobb esetben 10 perc, rosszabb esetben 35-40 

 De a gyermekért mindent! 

 Bogit Tomi viszi reggel, Dorkát és Borit én viszem oviba ( egy csoportba járnak) délután pedig most még én szedem össze őket s indulnak a plusz elfoglaltságok.

Dorottyánk a tánc szerelmese, s még mindig kitart az elképzelése mellett, hogy ő bizony "balett suliba" megy! 

Milyen mázli, hogy Győrben lakunk, igaz? Művészeti sulikkal jól el vagyunk látva. Így idén Ádámmal, kereszttesójával együtt Dorci elkezdte az előkészítőt a reményeink szerinti jövőbeni iskolájában. Nagyon izgatott volt, s mindent is meglesett az épületbe lépve, majd hazafelé annyit mondott, hogy "Jó lesz, majd kicsit gyakorolok, hogy rendben legyen a spárgám mire jönni kell..." Majd kis idő elteltével hozzá is tette : Anya... Bogi Bartókos, én ide fogok járni, Borika oviba, Boldizsár meg bölcsibe... Izgi lesz!

Itt elmorzsoltam magamban némi gyermekfülnek nem való felnőtt kommentet... 

 De ez majd a jövő zenéje lesz! Addig is kitartást mindenkinek a mindennapokhoz.