Csacsogjunk!

Úgy gondoltunk indítunk egy személyesebb hangvételű beszélgetős posztot, ahol kicsit közelebbről is megismerhetitek a mindennapjainkat és megiszthatjátok velünk a saját élményeiteket is 

Ezek a posztok minden szerda reggel/délelőtt érkeznek majd és a "Csacsogó Szerda" nevet viselik   

Ma elsőként Imola írt számotokra egy szösszenetet! Fogadjátok szeretettel!  

#csacsogósszerdaimoladalma

#zeneamindennapokban

#háromgyerekkelazélet

"Tudjátok, van egy zenei forma, az a neve, hogy téma variációkkal. A szerző választ vagy kitalál egy dallamot, majd többféleképpen feldolgozza, ügyelve arra, hogy a dallam felismerhető legyen minden részben. Az én témám most a reggeli készülődés kálváriája, annyi különbséggel, hogy a minden napi variációkat az élet és a három darab hat év alatti gyerekem írja, elősegítve ezzel a korai őszülés folyamatait, tekintve, hogy 31 éves vagyok. 

Var.1: Azt hiszem ma se fogunk beérni fél kilencre az oviba. Tiszta szerencse, hogy a világ legtündéribb emberei dolgoznak ott, megértőek. A kicsi elégedetten és a felismerhetetlenségig maszatosan falatozik a gyerekasztal alatt, körülötte a megrágcsált kakaós csiga maradványaival. Már a szemem se rebben, hogy a földről eszik, harmadik gyerek. Racionális énem halkan odamorog, hogy mégis mire számítottam, mikor leraktam elé. Próbálom mentegetni magam, hogy biza odaértünk, amikor már csak nagy kegyesen hagyja etetni magát, sőt, általában kiveszi a szájából a falatot, amit tőlem kapott, hogy saját kézzel, önállóan helyezze vissza ugyanoda, szóval hagyjuk is, jó barátunk a nedves törlőkendő. Középső csemeténk egy igazi nomád törpe, aki Chuck Norrist lekörözve ellenáll az évszakok váltakozásának, és október közepén se óhajt ruhát ölteni magára, mikor lehet egy szál himbilimbiben is rohanni. Különben se akar megfosztani a reggeli tornától, együtt lefutunk egy Cooper tesztet, amíg felkínlódom az összes ruhadarabot. Egyetlen reményem a nagylányomban lehetne, aki önállóan működik, csak hát nem hajlandó reggelente felkelni, és kimászni az ágyból. Szóval állok, kezemben a hideg kávémmal, konstatálva, hogy tök mindegy, hánykor kelek, mit csinálok, bizony a reggeli kálváriák végtelen variációit legyűrni nem lehet, csak felnőni a feladathoz. Vagy várok úgy 20 évet, és megszűnik a probléma…

Most pedig ti jöttök, kíváncsian várom a főtémámhoz a második, harmadik, sokadik variációt! Ti hogyan élitek túl a reggelt? "