Közeledik az Advent!

Sűrű napokkal tűzdelt időszakban vagyunk mostanában. Bár úgy gondolom nem vagyok ezzel egyedül.  Persze, mondhatnám azt, hogy a bölcsi  , a BoDoBo, az egyesület  munkássága, vagy épp a három  lánykánk mindennapi koordinálása  kimondottan sok egyben, több mint más kortársaknál. De igazából  ez nem így  van. 

Ha körbe  tekintek akkor több  feladatrendszert  ellátó felnőtteket látok  körülöttem, nőket, férfiakat, édesanyákat, édesapákat, nagyszülőket, akik bizony hasonló  leterhelés mellett igyekeznek mosollyal az arcukon húzni a 28 -ik "munkaórát" is ... most ilyen világot élünk, ahol több lábon kell állni, ki kell bontakozni,  meg kell felelni az elvárásoknak (amit leginkább  mi magunk generálunk ...) s az sem baj, ha a családra is jut türelem, idő,  netalántán a lelkünkkel  is tudunk valamicskét foglalkozni.

Az egyensúly megtalálása nehéz...néha  én is lehetetlennek élem meg az elérését, s bűntudat keletkezik, ha egyik másik "feladatra" nem úgy  s nem annyi idő  jut, mint ahogyan azt előre elterveztem. 

Ám  emberek vagyunk.  Tökéletlen tökéletes  remekművek, akik bizony nagy kinccsekkel rendelkeznek. Az egyik ilyen kincs a szeretetre való  képesség, amely sokszor megoldás lehet számunkra. Szeretni sokféleképpen lehet, s sokféle formában megmutatkozik. Egy apró gesztus sokszor embertársunk egész  napját  egyenesbe billentheti.  Egy jó  szó,  egy mosoly, egy ölelés, egy tábla  csoki

vagy ha csak valaki előre  enged a sorban... miért sorolom ilyen bőszen a közhelyeket? 

Mert közeledik Advent!

S azt kívánom minden kollégának, ismerősnek , barátnak,  bodobos  kis és nagy családunk minden tagjának, hogy a nagy készülődés, sietés , vásárlás,  takarítás , iskolai, óvodai rendezvényre való  teleportálás  közepette  ne feledjen el picit szeretni, s szeretve lenni, ember maradni 

hogy úgy érjen minket a Karácsony, mint gyermeki lelkeket: csodákkal  tüzdelve, mesés ünnepi díszben, s családi körben szeretve 

Ölelés Mindenkinek!